A bemelegítés az edzés azon része, melyet – az edzés végi nyújtással egyetemben – „mostohaként” kezel számos amatőr, és élsportoló is. Sok esetben csak néhány karkörzést végeznek el, és bele is csapnak az „igazi edzésbe”. A fő részben történik a fejlődés, ott van az igazi munka, miért vegyünk el ebből időt másra? Ahhoz, hogy erre érthető választ adjunk, pár alap dolgot érdemes kifejtenünk.

Beszéljünk első körben arról, hogy mi is az izom. Az érthetőség kedvéért leegyszerűsített képlet a következő: a köznyelvben az „izom” szót általában egy-egy izomhasra értjük, amely összehúzódásával erőhatásokat tudunk legyőzni. Tehát ha a tenyeredben tartott almát a szádhoz emeled, akkor a bicepsz izomhasának összehúzódása az, ami ezt a mozgást létrehozza. Az izomhason belül izomnyalábokba csoportosodva izomrostok találhatóak, melyek a fő egységek a mozgás szempontjából. Az izomrostok aktinokból és miozinokból épülnek fel – ezeket elképzelhetjük úgy, mint egyfajta fogaskerék-láncok, amik egymáson elcsúszva összehúzzák az izomhasat. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, ingerre, és az összehúzódáshoz szükséges energia biztosítására van szükség. Az ingert idegrostok közvetítik, az energiához pedig a vérellátás az elengedhetetlen. Tehát van két vonalunk, melyek egymás alá tudnak csúszni (aktin-miozin), ehhez pedig kell „áramellátás” (idegrost) és „benzin” (vérellátás). 

Miért szükséges tehát a bemelegítés? A bemelegítések hatásait két nagy csoportba szokták osztani, ezek a hőmérséklet-függő mechanizmusok és a nem hőmérséklet-függő mechanizmusok. Vegyük először az előbbi csoportot.

A megfelelő bemelegítés által nő a test – és így az izmok – hőmérséklete. Ez több szempontból is fontos, több olyan pozitív változást generál, melyeket az edzés fő részében köszönünk meg. A megnövekedett testhő csökkenti az izmok merevségét, tehát nagyobb és hatékonyabb összehúzódásokra lesz képes az izomzatunk. Javul az idegrostok ingerület átadási aránya, javul az anaerob energiafelhasználás, és javul a termoreguláció is. Ezekhez tartozik, hogy a bemelegítés csökkenti a sérülések kialakulásának veszélyét is.

A nem hőmérséklet-függő mechanizmus közé sorolhatjuk például, hogy a jól végzett bemelegítés hatással van a savasodás tűrő képességre, növeli az alap oxigénfelhasználást, és rövidíti az idegek aktivitás utáni ingerelhetőségének idejét.

A fenti tudományosabb leírás után vegyünk egy egyszerű, kézzelfogható példát. Edzésünk során szeretnénk elvégezni 4x10 guggolásból felugrást, hogy fejlesszük lábunk erejét, kalóriákat égessünk és formáljuk a farizmokat. Kihagyjuk a bemelegítést – ugyanis közvetlenül a bemelegítés nem ezeket a célokat szolgálja, és elvégezzük a guggolásokat. Mozgásunk során csak a céljainkat közvetlenül szolgáló gyakorlatot végeztük, semmi pazarlás, és még időt is spóroltunk. A lábunk ereje ennek hatására nőni fog, elégettünk kalóriákat, és formáltuk a farizmokat is. Elértük a kívánt hatásokat - csak nem mindegy a hatásfok!

Most viszont a gyakorlat előtt elvégzünk egy precíz, megfelelő bemelegítést is. Ezután rátérünk a 4x10 guggolásból felugrásra, melyeket ugyanúgy elvégzünk, mint azt az előző esetben is tettük. Mi változott? Először is, 10 perccel tovább tartott a gyakorlatunk, melyből a bemelegítés nem a konkrét céljainkra közvetlenül ható mozgásokból állt. Viszont bemelegítésünk hatására a tíz guggolás során a célzott izomcsoportjaink – a farizmok és a négyfejű combizom – a fentebb leírt hatások miatt gyorsabban, magasabbra ugrasztottak bennünket, tették mindezt kevesebb fájdalommal, rövidebb szükséges pihenőidővel, és több elégetett kalóriával. A 4x10 guggolásból felugrás hatásfoka jóval nagyobb, mint az előző esetben.

Összességében tehát a bemelegítés azért szükséges, mert javul az izmok teljesítőképessége, ami a fő részben végzett gyakorlatok hatékonyságát növeli – a hatékonyság pedig nagyon fontos a fejlődés tekintetében. Könnyen levonható a következtetés: a bemelegítés meggyorsítja a célod eléréséhez szükséges időt.