Ahogy minden évben, ha július, akkor Tour de France. A világ legismertebb háromhetes körversenye idén is nagy versenyt ígér, és bár még csak - miközben ezt írom - öt szakasz ment le, már hozott annyi drámát és izgalmat, amit azért nem sokan vártak. A világbajnokot és a sprintpontverseny győztes-várományosát, Peter Sagant kizárták egy vitatott eset után, illetve az első hegyi befutón egymásnak estek a nagy nevek, és bizony másodpercek kerültek kiosztásra. Az izgalmak természetesen ettől csak fokozódnak, és vasárnap eljön az első igazi hegyi szakasz is - messze még a három hét vége, és nagy lesz a küzdelem a sárga trikóért. De mi tette a Tour de France-ot a legnagyobbá? Erről szedtem össze néhány érdekes történetet a múltból. 

A kezdetek

A verseny 1903-ban rajtolt el először. Ekkor még jóval hosszabb szakaszokat tettek meg a versenyzők - hat szakaszt kellett teljesíteni, éjszaka indultak el, és másnap estig kerékpároztak. Nem nagyon volt taktika - a versenyzők gyakorlatilag lehajtották a fejüket, és a lehető leggyorsabban végigpedáloztak az országon. Az első győztes Maurice Garin lett, aki az első szakaszt is megnyerte - ez a szakasz 467 km volt, és 17 óra 45 perc alatt teljesítette. Egy perccel volt gyorsabb a másodiknál, és 21 órával az utolsónál. 6000 frankot kapott a győzelemért, ez egy akkori kéményseprő havi bérének felelt meg. A következő évben nekifutott, hogy megvédje címét, de elvitte a hév - pontosabban a vonat. Kizárták csalásért, ugyanis vonattal utazott, hogy megnyerje a versenyt. 

Nehéz nap után jól esik egy sör

A verseny során az első években normális volt, hogy rendszeresen fogyasztottak alkoholt az úton. Ez egészen az 1960-as évekig kitartó szokás volt, amikor is mint teljesítményfokozó dopping, tiltólistára került a verseny közben. Nem csak az alkohol volt teljesen normális dolog a régi időkben, sok versenyző dohányzott is út közben - ezt azért ma már nehéz elképzelni.

Eugene Christophe, a kerékpáros kovács

A francia kerékpáros, aki a Tour történetében először hordhatta a sárga trikót - ezt a tradíciót 1911-ben vezették be - problémás helyzetbe került 1913-ban. Mivel a kerékpárja tönkrement a Pireneusok megmászása közben, elvesztette a reményt a végső győzelemre, de nem adta fel. A szabályok a verseny egyéni teljesítését írták elő, így maga cipelte el a kerékpárt egy két órára lévő kovácshoz, hogy új villát kovácsoljon magának. A szerencsétlenségéhez még hozzátartozik az is, hogy a rendezők megbüntették további három percre, mert engedte, hogy valaki pumpálja helyette a kovács fújtatóját. Lent a képen nem feltétlen Eugene látható, viszont ő is hasonlóképp szállíthatta kerékpárját.

Nem épp feminista verseny

A tour mezőnye csak férfiakból áll - nem indulhat női versenyző a nagy körversenyen. Volt egy női Tour de France is 1984-től 1989-ig, de nem kapott elég médiafigyelmet, illetve nem vonzott elég érdeklődőt a folytatáshoz. Pedig ott is voltak megkapó történetek - Marianne Martin sztorija például, itt utánaolvashatsz. 2014-ben újra próbálkoztak egy "La Course by Le Tour de France" nevű versennyel, de az sem lett túl sikeres rendezés. 

Sajnálatos esetek

Sajnos halálesetek is történtek a nagy verseny során. Összesen négy versenyző és húsz néző vesztette életét a verseny történelmében. Adolphe Helière 1910-ben pihenőnapon vesztette életét, vízbe fulladt. Francisco Cepada sajnálatos esete már verseny közben történt, egy lejtmenetben a Col du Galibierről jövet elvesztette az irányítást és szakadékba zuhant. 1964-ben egy teherautó sodródott ki egy kanyarban, a balesetben húsz néző vesztette életét, ez mai napig a francia sport egyik legnagyobb tragédiája. 1967-ben a dopping vezetett halálos esethez. Tom Simpson az Alpe d'Huez mászása közben esett össze és halt meg, vérében alkoholt és amfetamint mutattak ki - a szervezete nem érzékelte, mikor kell leállni. 1995-ben Fabio Casartelli vesztette életét, amikor egy lejtmenet során 55 km/h-val nekicsapódott egy betonoszlopnak. Ekkor még nem volt kötelező a bukósisak viselete.

Érdekes csalások

Természetesen az egyik leghíresebb csaláson kapott versenyző Lance Armstrong, de nem kívánok állást foglalni arról, hogy abban az időben az általa használt dopping mennyire volt csalás abban a mezőnyben. Viszont vannak kreatív ötletek is a Tour de France történetében. Az 1904-es vonatozásról már írtam fentebb, ugyanebben az évben történt az, hogy Hippolyte Aucouturier egy dugót és damilt használva egy autóval vontatta magát. A dugót a fogai között tartotta, és remélte, hogy így nem bukik le - nem lett igaza. Ugyanebben az évben egy másik versenyzőt a rajongói segítették, amikor áthaladt városán, a lakosok elállták a többi versenyző útját. Később, 1947-ben is volt egy emlékezetes eset. Jean Robic ólommal tömött kulacsokat kapott a segítőitől a lejtmenetekben, hogy gyorsabb legyen.

A Tour de France egy legendás verseny, ami minden évben olyan történeteket ír, melyek a legnagyobbá teszik a kerékpáros versenyek között. Remélem, hogy az idei verseny továbbra is ilyen izgalmas és mozgalmas marad, mint ahogy az kezdődött - mindenkinek jó szórakozást hozzá!