Egyértelműen jó dolog, hogy divatos lett edzeni. Divatos lett egészségesnek lenni, tudatosan élni, és aktívnak lenni. Viszont nehezen kopik ki a köznyelvből a „no pain, no gain” jelmondat, amit sajnos még mindig sokszor látni egy-egy edzéssel kapcsolatos bejegyzésnél. Félre ne értsen senki, aki ismer, vagy nálam edz, az tudja, hogy mindenkit a saját határainak áttörésére bíztatok, viszont egyáltalán nem mindegy, hogy miképpen értelmezzük a fenti mondatot. Legtöbbször én olyan kontextusban látom előkerülni, hogy „Fáj a térdem, de hát no pain no gain!”, vagy „Szúr a csigolyámnál, de hát a fájdalom nem állíthat meg!” – ez a fajta értelmezés pedig nagyon káros, leginkább az illetőre nézve.

Először is, az én értelmezésemben, ahhoz, hogy egészséges hasznot lehessen húzni az edzések terén ebből a jelmondatból, külön kell választani a „kellemetlenség” és a „fájdalom” fogalmakat. A nagy intenzitású edzéseknél fellépő kellemetlen savasodás, elnehezedés érzése például kellemetlenség, és innen nézve bizony „no pain, no gain”. Az ízületi fájdalmak, vagy bármilyen, az adott mozdulathoz köthető fájdalom viszont – ilyen például a térdbe nyilalló rossz érzés guggoláskor – olyan problémát jelez, aminek a figyelmen kívül hagyása nem „gain”-t fog eredményezni, hanem sérülést. Hallottam már olyat is, hogy a térdben és csípőben, alsó háti szakaszban lévő erős fájdalom, ami mozgáskor jön elő, az „ezzel jár”. Hát nem, nem kéne, hogy fájjon. A fájdalom a szervezet jelzése arra, hogy valami nem oké, és ha így folytatod, valami elromlik – erre pedig érdemes hallgatni.

És érdemes nagy figyelemmel hallgatni – a fájdalom sok mindentől felléphet. Lehet, hogy páran rám legyintenek, hogy „Ugyan, hozzászokom, és nem fog fájni, ami nem öl meg, az megerősít!”, de nekik a következőt mondanám: igen, hozzászoksz, mert az emberi szervezet alkalmazkodóképessége fantasztikus. Viszont ez a hozzászokás azzal jár, hogy máshogy használod azt az adott ízületet vagy izmot, mint ahogyan azt kéne, így ez valamilyen funkcióvesztéssel, torzult mozgásmintával jár, ami hosszú távon problémát fog okozni.

Mitől is alakulhat ki fájdalom?

• 1. Beszűkült mozgástartomány
• 2. Túl feszes, vagy gyenge izomzat
• 3. Rossz mozgásminta
• 4. Egyoldalú terhelés
• 5. Túlterhelés

Általában – hogy bonyolultabb legyen - egy dominó effektus után alakul ki fájdalom, ráadásul teljesen máshol, mint ahol a probléma van. Hogy miről is beszélek, azt bemutatom egy egyszerű példán.

Adott egy férfi, aki bár jó fizikumú, arra panaszkodik, hogy fáj a könyöke. Kiderül, hogy rendszeresen lejár konditerembe, ahol a fekve nyomás a kedvence – ebben a legerősebb. Kiderül az is, hogy a gyakorlatai között sok van, ami a mellizomra koncentrál, hogy még erősebb legyen a kedvelt gyakorlatában, és kevés az, ami a hát izmait, főleg a mélyizmokat dolgoztatja meg (egyoldalú terhelés • 4). Ennek megfelelően a vállait az erős mellizmok előre húzzák, melyek feszességét és erejét nem ellensúlyozzák a gyenge, megnyúlt hátizmok (túl feszes, vagy gyenge izomzat • 2.), aminek hatására a fekve nyomás alsó holtpontján a vállában nem történik elég forgás, hogy a könyök hajlításkor a test síkja mögé kerüljön (beszűkült mozgástartomány • 1). A fekve nyomást mindig túlfeszített, homorított háttal és csípővel hajtja végre és a karjai sem a mozgásmintának megfelelően mozognak a mozdulat során (rossz mozgásminta • 3), aminek hatására nagy nyíróerő hat a könyökre és a csuklóra. Mivel a „Mennyit nyomsz fekve?” kérdésre is minél nagyobb számmal szeretne felelni, ezért az amúgy is rossz technikáját is beáldozza egy-egy kipréselt ismétlésért (túlterhelés • 5). Látható tehát, hogy a fájdalom a könyökben jelentkezik, de a probléma nem ott van – így belátható, hogy a szokásos terápia, amit ilyenkor alkalmaznak (a fájó pont jegelése) nem oldja meg a gondot.

Már csak azért sem, mert ezzel szimplán letakarja a „vigyázz, mély szakadék” táblát a szakadék előtt. A fájdalom azt jelzi a szervezetnek, hogy meg fog sérülni, ha így folytatja, így magát a fájdalmat elnyomni csak gyorsabb utat eredményez a nagyobb bajhoz – már az se áll a katasztrófa útjába. Itt ragadnám meg az alkalmat arra, hogy megkérjek minden sportolót: ne szedjetek fájdalomcsillapítót. Ha arra van szükséged, hogy mozoghass, akkor nagyon nagy valószínűséggel rosszul mozogsz, amit a te érdekedben javíts ki! Sokszor hallom erre, hogy „az élsportolók is használnak fájdalomcsillapítót”. Igen, ez így van. Viszont pontosan tudják, hogy mit kockáztatnak vele, és – például egy világrekord elérése érdekében – vállalják is ezt a veszélyt. Az egészséghez viszont figyelj a fájdalmadra, hallgass rá! Fejtsd meg, hogy mitől fáj, javítsd ki a fájdalom okát – nem a tünetét! – , és haladhatsz is tovább a célod felé, egészségesen, fájdalom nélkül.

Ha tehát fájdalmat érzel egy-egy mozdulatnál, amikor sportolsz, kérj segítséget szakembertől. Nagyon egyszerű mozgásminta szűrő rendszerek léteznek, amiket minden magára valamit adó edző ismer. Ha elvégezteti veled a teszteket, nagyon nagy az esélye, hogy meg fogja tudni mondani, mi okozza a fájdalmad, vagy ha nem is tud pontos okot adni – azért az edzők nem röntgenszemű orvosok -, rámutat olyan hiányosságokra, melyeket kijavítva elmúlhat a fájdalmad.

Senki se értsen félre – a nagy, hirtelen és drasztikus fájdalmakkal először és várakozás nélkül orvoshoz kell fordulni. Viszont, ha egy fájdalommal edzeni tudsz, akkor egy edzővel is meg tudod nézetni a mozgásodat.  Lehet, hogy a tesztek és a beszélgetés után ő is orvost fog javasolni, de az is lehet, hogy „csak” receptet kapsz a mozgásmintáid, mozgástartományaid javítására – mobilizációs gyakorlatokat ott, ahol nincs elég mozgás, stabilizáló gyakorlatokat, ahol nincs elég stabilitás, nyújtó gyakorlatokat ott, ahol túl feszes, és erősítő gyakorlatokat ott, ahol gyenge. Egyensúlyba hoz, és megerősít ott, ami a gyengeséged. Sok esetben ezzel a fájdalmad is meg fog szűnni.  Bárhogy is, ne felejtsd el: ahogy a fájdalmat is sokféle tényező okozta, úgy a megoldás sem csak a nyújtás és jegelés – ennél jóval komplexebb minden mozgása az emberi szervezetnek.