Nagy divat lett – félre ne értsetek, szerencsére, bár minden divathullám fele ilyen hasznos lenne – a mindenféle HIIT edzés. A nagy intenzitású edzések rengeteg pozitív hatással járnak, például jó nagy löketet adnak a metabolizmusnak edzés után is, növelik az állóképességet, és szálkás izomzatot alakítanak ki. Viszont hasznosabb-e ez az edzésforma, mint más? A kérdést azért válaszolják meg sokszor rosszul, mert nem vesznek figyelembe olyan fontos tényezőket, melyek az edzések hosszú-és rövidtávú hatásaira nagy befolyással vannak. Ezért lehet az, hogy évente új ajánlás jön ki arra, hogy mi az egészségesebb. Nem is olyan régen még mindenki meg volt győződve róla, hogy az aerob mozgásformák az örök élet és boldogság kulcsai, majd ez teljesen megváltozott, és mindenki a magas intenzitású edzésformákat tartotta szent grálnak. Ezt a trendet fejelte meg egy cikk, melyet nemrég olvastam, és a közepes erősségű edzéseket koronázza királlyá – szélsőségek közé lőve. Mindegyik trend tudományos kutatásokkal támasztja alá magát, és mindegyiknek igaza is van, de végül épp ezért egyiknek sincs igaza – hadd fejtsem ki, hogy miért.
- Az állóképességi sportok előnyei
Az állóképességi mozgások mellett általában felhozzák, hogy a szív- és keringési rendszer legfőbb támogatói. Ha valaki pár kilót szeretne leadni, annak is legtöbben azt ajánlják, menjen el futni, vagy kezdjen el kerékpározni (A hardcore HIIT-esek most hagyták abba a cikk olvasását. Ne aggódjatok, szó lesz arról is, amit most gondoltok.). Ehhez tartozik még a híres csodazóna, a világmegváltó „zsírégető” üzemmód, ami egy olyan csodálatos tartománya a pulzusnak, ahol a zsír csak úgy leröppen a testről, és legalább olyan valós, mint a kincs helye a szivárvány lábánál. Kicsit túlironizáltam… a lényeg: tény, hogy a szívre, keringésre nagyon jó hatással van, és igen, lehet vele fogyni is, sőt, olvastam olyan új kutatásokat is, melyek új agysejtek megjelenését kötötték össze állóképességi tevékenységekkel. Ez viszont azt jelenti, hogy ágy alá a súlyzóval, és gyerünk futni? Nem feltétlen.
- A trónfosztás
Nemrégiben kezdődött (jó, már azért 2010 óta biztos jelen van, az meg nem tegnap volt) egy újabb trend, mi szerint a magas intenzitású edzések hasznosabbak, mint az állóképességi sportok. Ennek magyarázatakor általában azt hozzák fel, hogy az izomrendszer fejlesztésével pozitívabb hatással van a szervezetre ez a fajta edzésmunka, mint az aerob dolgok. Mérések igazolják azt is, hogy az állóképességet is fejlesztik, illetve a szívet is erősítik, sőt, gyorsabb testzsírszázalék csökkenés érhető el velük. A HIIT és hasonló, ebbe a kategóriába tartozó edzések tényleg nagyon jó erőfejlesztő, fogyasztó edzések, és tényleg jó hatással vannak az egészségre, de ez azt jelenti akkor, hogy kukába az új ultegrás országútival (csak szólj előre, melyikbe dobod, mert véletlenül arra járok majd…)? Újra, nem feltétlen.
- Az új trónkövetelő
Legújabban pedig arról olvastam, hogy a közepesen erős intenzitású edzések vannak a legjobb hatással az egészségre. Abból a szempontból örültem neki, hogy hátha véget vet a „ki-kell-nyírnom-magam-alig-élő-salátává-minden-edzésen” hozzáállásnak. A cikkben leírták, hogy a közepes intenzitású edzések hatására egészségesebb lett a szív-keringési rendszer, mint a magas intenzitású edzések hatására, jobb hatással van a cukorbetegségben szenvedőknek, és úgy általában, egészségesebbé tette a felmérésben résztvevőket. Most akkor kukába a kettlebellel, csináljam lassabban a WOD-omat, vagy csak jól tervezett középintenzitású intervalokat fussak? Nem hiszem.
- A probléma a kutatásokkal
Ahogy írtam, a fentebb sorolt előnyök és tulajdonságok mind-mind tudomány által igazolt tények. Viszont, hogy lehet mindegyik igaz, ha egymásnak ellent mondanak? Úgy, hogy egyrészt minden viszonyítás kérdése, másrészt pedig a kutatások nagy része csak szárazon, egy irányból közelíti a dolgokat. Nem veszik figyelembe az egyéni igényeket, egészségi állapotot sem – ezért is ellenszenves, amikor azt mondják, hogy XY helyett Z-t csinálj, miközben csak annyit kellene írni, hogy Z sokat adhat neked ebben-és-ebben. Máris nem egymásnak teljes lecserélésről beszélünk, vagy olyan keresztre feszítésről, mint amit néhányan egymás kedvelt tevékenységével kapcsolatban tesznek. A másik kulcs pedig pont ez: kedvelt tevékenység. Tényleg jó hatású a hosszútávfutás, de jó az, ha mivel utálod, ezért a második alkalom után soha az életbe még csak mozogni sem akarsz? Nagyon hasznos a funkcionális izomzat, de jó az, ha utálod a konditermet, és a második cross training után látni se akarsz semmit, ami sporttal kapcsolatos? Eddig is így fejeztem be a bekezdéseket, most is így teszek: nem hiszem.
- Végül akkor mi a legjobb nekem?
Elsődlegesen: ha nem vagy élsportoló, akkor vannak természetesen ideális értékek, számok, de ha nem tudod elérni őket, a kevés is sokkal több ebben a kérdésben, mint a semmi. Persze tény, hogy hasznos lenne mindenkinek egy kis erősítés, de ha valaki felkel a fotelből, hogy elmenjen futni, de konditeremhez nincs kedve, akkor is rengeteget tett magáért – ugyanez a két sportforma felcserélésével is igaz. Véleményem szerint az a tökéletes mozgás számodra, – legyen az HIIT, hosszútávfutás, vagy hegyikerékpározás – amit szeretsz. Ennek egyszerű oka van: ha szereted, csinálni fogod holnap is. Egy év múlva is. Ez lenne szerintem a legfontosabb.
Ha tetszett a cikk, lájkolj facebookon!